A Sofőrök Jobban Bíznak az Autójukban, mint az Azt Vizsgáló Szakértőkben, és Ez a Szakadék Öl
Egy új Safety in Motion tanulmány óriási bizalmi szakadékot tár fel a sofőrök és a közlekedésbiztonsági szakértők között — Jean Todt figyelmeztet az ADAS kockázataira.
Kamerák, radarok, asszisztensrendszerek — a modern autónak elvileg jobban kellene figyelnie az utat, mint a kormány mögött ülő embernek. Legalábbis a legtöbb sofőr ezt hiszi. De minél okosabbá válik a technológia, annál gyakrabban lazul el az emberi figyelem — és a világ egyik vezető közlekedésbiztonsági szakértője szerint ez az eltolódás már most emberéletekbe kerül.
Jean Todt, a FIA korábbi elnöke és az ENSZ közlekedésbiztonsági különmegbízottja nem kertel.
„Túl sok sofőr nem érti az automatizált vezetési rendszerek valódi képességeit. Nem szabad feltételeznünk, hogy a technológia helyettesítheti a figyelmünket” — mondta Todt.
A Safety in Motion tanulmány szakadékot tár fel a sofőrök érzései és a szakemberek megítélése között. Tíz sofőrből kilenc úgy véli, az utak biztonságosabbá váltak. A közlekedési szakemberek körében ezzel csupán 45% ért egyet — majdnem fele annyian. Brazíliában, Kínában és Indiában a szakadék igazi mélységgé válik: a sofőrök 94%-a érzi magát biztonságban, a szakértőknek pedig mindössze 18%-a. Véletlen? Aligha — pontosan ezekben az országokban éri el a közúti halálozás a 100 ezer lakosra jutó 16,2 esetet, ami a tanulmány átlagának kétszerese.
És itt a lényeg: a technika szinte alig hibáztatható. A megkérdezett szakemberek mindössze 3%-a jelölte meg a jármű meghibásodását a balesetek okaként. Ezzel szemben 30% az elektronikus asszisztensek helytelen használatával vagy félreértésével hozta összefüggésbe a baleseteket, további 24% pedig egyszerű figyelemelterelődéssel. Az iparági szereplők közel kétharmada úgy véli, a reklámok túlzásba viszik az ADAS-rendszerek képességeit, és veszélyes illúziót keltenek, miszerint az utat mostantól fél figyelemmel is lehet követni.
Adaptív sebességtartó automatika, sávtartó asszisztens, automatikus fékezés — mindez valóban csökkenti a sofőr terhelését. De egyik sem változtatja önvezető robottá az autót. A burkolatjelek eltűnhetnek. Egy kamerát elvakíthat a nap, vagy bekenhet a sár. Egy radar egy pillanattal később ismerhet fel egy szokatlan akadályt. Néha pontosan ez a pillanat dönt mindent el.
Az igazi kockázat nem a vezetékekben vagy az érzékelőkben kezdődik. Akkor kezdődik, amikor a sofőr úgy dönt, hogy az útért mostantól valaki — vagy valami — más felelős. Az elektronika képes kijavítani egy hibát. De nem köteles minden alkalommal megelőzni az embert.