A Bentley dobost rögzített V8 ellenében, hogy lelket adjon elektromos SUV-jának
A Bentley stúDióban építette fel első elektromos autója hangját: egy klasszikus V8-at állítottak szembe egy profi dobossal — nem hamis bőgést, hanem közös lüktetést keresve.
Senki nem számított arra, hogy a Bentley még az első elektromos SUV-ja eladása előtt megoldja ezt a problémát. A Torcal még hivatalos bemutatón sem esett át, a márka mégis megoldott egy kérdést, amit a tömegmárkák általában a legutoljára hagynak: hogyan kell hangoznia egy luxus elektromos autónak. Crewe-ban nem akarják, hogy egy ilyen drága autó csak az elektromos motor egyhangú zúgásával guruljon — ezért hozták létre a Bentley Dynamic Symphony rendszert.
Hivatalosan ez egy »kézzel készített« hangkompozíció az elektromos hajtáshoz, amely a márka örökségéhez kapcsolódik. Egyszerűbben fogalmazva a Bentley egy elveszett mechanikai világot — a régi feltöltött motoroktól a V8-on át a W12-ig — próbál pótolni egy mesterséges, de nem teljesen véletlenszerű hangsávval.
A mérnökök nem egyszerűen egy hamis motorbőgést adtak hozzá. Ennél sokkal érdekesebb a történet. A vállalat szerint klasszikus Bentley V8-as motorok felvételeit elemezték, majd összevetették őket egy élő dobos ritmusával. Egy helyiségbe két parabolikus hangszórót állítottak fel: az egyikből a motor hangja szólt, a másikból egy profi dobos játéka. Nem szó szerinti hasonlóságot kerestek, hanem közös lüktetést — az egyenetlenséget, a tempót, az energiát és azokat a kis tökélytelenségeket, amelyektől egy belső égésű motor élőnek tűnik.
Erre az alapra további hangszereket építettek. Az alacsony frekvenciájú ütőhangszerek az alulról jövő vontatás érzését utánozzák, a brácsa a meleg középtartományért felel, a basszusgitár pedig a rezonáns alapot adja, amely a pedálnyomás függvényében változik. Gyorsuláskor a hang hangosabb, magasabb és intenzívebb lesz, utazósebességnél pedig nyugodt háttérzajjé szűkül.
És itt van a lényeg. Egy elektromos autó gyorsabb lehet egy benzinesnél, de az ultraluxus világában a sebesség régóta nem az egyetlen érv. A vevő nem csak gyorsítást vásárol, hanem egy szertartást: a nehéz ajtót, a puha ülést, a hangot, a pedálra adott választ, egy külön világ érzését maga körül. Ha mindez túl steril lesz, a márka elveszíti saját nyelvének egy részét.
Ugyanebbe az irányba dolgoznak már más prémium márkák is: például a BMW M is bonyolult szintetikus hangokat hoz létre a jövőbeli elektromos M modellekhez. A különbség az, hogy a Bentley nem sportautót akar utánozni, hanem a hangot akarja a luxus utastér részévé tenni — szinte úgy, mint a bőrt, a fát vagy az egyedi varrást.
A Torcal valószínűleg műszaki alapokat oszt majd meg a konszern jövőbeli nagy elektromos SUV-jaival, az autoevolution szerzője pedig gunyoros an egy másik jelvényt és drágább kárpitot viselő Porsche Cayenne Electrichez hasonlítja. De pontosan itt kell majd a Bentleynek bizonyítania az értékét: ha a platform közös, a különbségnek a hangolásban, az anyagokban, a csendben, a válaszokban és a részletekben kell élnie.
A Bentley Dynamic Symphony már a nevétől is szinésziesnek tűnhet. De a márka első elektromos autója esetében ez nem sajtóközlemény-díszítés, hanem kísérlet arra, hogy válaszoljon egy kényelmetlen kérdésre: mi különbözteti meg valójában a luxus elektromos autót egy gyors és drága elektromos crossovertől? Hamarosan kiderül — Crewe már elmondta a magáét.