Az európai piacon egyre népszerűbb kínai elektromos autók körüli vita egyre inkább a javíthatóságukra összpontosít. A kedvező árak és a gyors terjeszkedés első ránézésre problémákat vethetnek fel, de a kutatások szerint a javítási nehézségeket nem az autó származási helye, hanem a műszaki kialakítás és az utánpótlási hálózat minősége határozza meg.

A modern elektromos autók, függetlenül a márkától, egyre összetettebbek. Ennek oka az integrált karosszériaszerkezetek, a számos érzékelő és a drága akkumulátorok. Bármilyen sérülés komoly javítást igényelhet. Az akkumulátor modulok cseréje 1200 és 7000 euró között mozoghat, míg a teljes akkupakk cseréje akár 30 000 euróba is kerülhet. A kulcsfontosságú tényezők a platform kialakítása, a modulokhoz való hozzáférés, a szegmentált javítás lehetősége és a független szervizek számára nyújtott adatok nyíltsága.

A gigacasting, amelyet európai gyártók is alkalmaznak, leegyszerűsíti a termelést, de a javíthatóságot akár egyharmadával is csökkentheti, ha a részleges alkatrészcsere nincs a folyamatba tervezve. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy kisebb ütközés is jelentős szerkezeti cserét tehet szükségessé. Eközben számos kínai márka, köztük a BYD és az SAIC, proaktívan kiépítette a javítási és akkumulátor-visszanyerési ellátási láncokat. Függőleges integrációjuk segít csökkenteni a karbantartási költségeket.

Az európai vásárlók számára a fő kihívás már jelen van: hiányoznak a képzett szervizek, korlátozott a szoftver- és diagnosztikai eszközök hozzáférhetősége, és hosszú az alkatrészszállítási idő. Ezért a fogyasztóknak inkább azt kellene megvizsgálniuk, hogy az autó a teljes élettartama alatt javítható-e.

Összességében a helyzet világos: a jövő európai szabályozások, amelyek az adathozzáférésre, a kötelező alkatrészrendelkezésre és a visszanyerési szabványokra vonatkoznak, végül meghatározzák majd, hogy minden elektromos autó – akár kínai, akár európai – milyen mértékben lesz javítható.