Kuba a legnagyobb üzemanyaghiánnyal küzd az elmúlt években, és az elektromos közlekedési eszközök váltak a lakosság mobilitásának fő fenntartójává. Az Egyesült Államok miután megszakította a venezuelai olajexportot és szankciókkal fenyegetett más szállítókat, a szigeten drasztikusan csökkent az elérhető üzemanyag mennyisége. A klasszikus autók, amelyek évtizedekig meghatározták a kubai utak látképét, egyre inkább helyet adnak az elektromos buszoknak, háromkerekűeknek és kerékpároknak.

Alamar külvárosában az állami elektromos kerékpártaxik váltak a lakosok egyetlen rendszeres közlekedési eszközévé. A sofőrök naponta tucatnyi utat tesznek meg, kompenzálva a dízel és a benzin hiányát. A helyiek megjegyzik, hogy a magánfuvarozók továbbra is túl drágák, így az elektromos közlekedés biztosítja a megfizethető mozgást a szigorú jegyrendszer mellett.

A kubai hatóságok átfogó üzemanyag-megtakarítási tervet jelentettek be, amelynek célja a kulcsfontosságú szolgáltatások működésének fenntartása. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a lakosok az áttérést az elektromos meghajtásra tekintik az egyetlen hatásos módnak annak elkerülésére, hogy az ország lebénuljon.

A helyzet rávilágít az amerikai politikai döntések és a sziget élete közötti ellentétre: a Havannára gyakorolt nyomás növelésére szánt szankciók arra kényszerítették Kubát, hogy felgyorsítsa az elektromos közlekedésre való átállást, amely így a mindennapi mobilitás alapjává vált.