Mialatt a világ többi része az elektromos csendbe gyorsít, valaki éppen most rakott össze egy szívó V10-est egy manuális váltóval. És nem gyár tette — csak egy kereskedő.
Az amerikai, Connecticutban székelő Miller Motorcars úgy ünnepelte 50 évét, ahogyan azt csak igazi fanatikusok tehetik — saját superautóval. A neve JC9, és Porsche Carrera GT alapokra épült. Kívülről azonban szinte lehetetlen felismerni a donort.
A projekt mögött Jason Castriota áll — egy olyan dizájner, akinek önéletrajzát a falra szokták akasztani. Ferrari P4/5, Maserati Birdcage 75th, SSC Tuatara, Bertone Mantide. A JC9 az ő kilencedik nagy autóipari projektje, innen a név. Az új karosszéria teljes egészében szénszál, a sziluett pedig fél évszázaddal vet vissza — egészen a versenyző Porschékhoz, különösen a legendás 917K-hoz, mely 1970-ben és 1971-ben is megnyerte Le Mans-t. Ezért a JC9 nem úgy néz ki, mint egy tunningolt Carrera GT. Úgy néz ki, mint egy elfeledett gyári prototípus, amely fél évszázada gördülhetett volna ki Stuttgartból.
Az igazi titok azonban belül van. Nyiss ki az ajtót — és a Carrera GT ott van. Műöszerek, légbefúvók, középkonzol, az utastér teljes arhitektúrája — minden a helyén. A kormány is ismerős, csak Porsche embléma nélkül.
A közlemény szerint a műszaki tartalom is közvetlenül a donortól jön. 5,7 literes szívó V10 és 6 fokozatú manuális — pontosan az a páros, amely a Carrera GT-t a mai napig az egyik utolsó valódi analogu superautóvá teszi. Az eredeti motor 603 lóerőt adott le. A JC9 esetleges teljesítménynöveléséről nincs szó, és őszintén szólva nincs is rá szükség.
A JC9-et egyetlen példányban mutatták be a Miller Motorcars évfordulós rendezvényén — Castriota többi munkája mellett. Hivatalosan a Porschéhez nincs köze. És pontosan ebben van a lényege: valaki fogott egy ikonikus Carrera GT-t, és olyan autót készített belőle, amit maga Stuttgart sem épített soha.
