A japán autók szinte mindig egy irányba utaznak — Japánból a világba. De néha a nyíl megfordul. A Tarantas News felidézte, hogyan küldték a japán márkák saját modelljeiket az Egyesült Államokba — majd hogyan hozták őket csendben haza, mint egzotikus idegeneket. Ennek a trükknek neve is van: reverse import, vagyis fordított import.
A logika egyszerű, mégis paradox. Az amerikaiak teljesen más autókat akartak, mint a japánok. A Csendes-óceán túloldalán nagy szedánok, egyterűek, SUV-ok és pickupok kellettek — pontosan azok a karosszériák, amelyeknek Japán szűk, kei-autóktól zsúfolt utcáin sosem volt helyük. Ezért a Honda, a Toyota, a Nissan és mások külön modelleket terveztek az amerikai piacra. Aztán kis tételben visszaküldték őket haza — furcsaságként a belső vásárlóknak.
Ezek az autók nem csupán az összeszerelés helyében különböztek. Bal kormány, más fényszórók, más motorok, nagyobb karosszéria, az amerikai ízlésre szabott felszereltség. Kívülről japán embléma — belül amerikai jellem. A rajongók számára éppen ebben a kontrasztban volt a varázs. És pontosan ezért nem vált a reverse import komoly üzletté — megmaradt a ritka változatok gyűjtőinek történetének.
2026-ban a téma hirtelen újra életre kelt. A Honda az Egyesült Államokból Japánba küldené az Acura Integra Type S és a Passport TrailSport Elite modelleket — mindkettő amerikai specifikációval, bal kormánnyal együtt. A Nissan pedig 2027-re készíti elő a Murano visszatérését Tennessee-ből. Mindez azután vált lehetségessé, hogy 2026 februárjában a japán közlekedési minisztérium gyorsított típusengedélyezést vezetett be az amerikai szabványoknak már megfelelő járművekre. Egy régi, niche-trükk váratlanul új életet kapott.
