A németek nem mondtak le az új autóról. Csak előbb előveszik a számlálógépet, mint a kulcsot. A Simon-Kucher kutatása szerint a németországi válaszadók 65 százaléka tervezi új vagy bemutatóautó vásárlását — ez hat százalékponttal kevesebb, mint egy évvel ezelőtt.
A tervezett átlagos keret 44 000 euró. Mégis 54 százalék szeretne tovább használni a jelenlegi autóját, 48 százalék pedig vásárlóerejének csökkenésére számít. A Simon-Kucher ítélete kemény: a német vásárló még mindig hajlandó aláírni, csak hónapról hónapra nehézebb meggyőzni.
Az egyes számú tényező nem változott — ez az ár. És a súlya csak nő. A megkérdezettek közel fele egyszerűbb és átláthatóbb ajánlatokat akar, mert így lehet összehasonlítani a felszereltsegi szinteket és valóban látni, miért fizet az ember. Csak van egy másik oldal is: 52 százalék attól tart, hogy a knálat egyszerűsödésével csendben eltűnnek fontos opciók is.
Ebben a helyzetben a használt autók csendben elviszék a színpadot. A német vásárlók 35 százaléka már most azt tervezi, hogy a következő alkalommal kilometres autó felé néz. És ha az újak tovább drágulnak, vagy a kedvezmények olvadni kezdenek, 61 százalék kész a friss használtra váltani.
Az elektromos autóknál a kép egy helyben toporog. Az érdeklődés a fiatalabbaknal láthatóan magasabb, de a fő félelmek alig mozdulnak: 59 százalék a hosszú töltésre panaszkodik, 55 százalék a magas árra, 51 százalék a hatótávolságra, 47 százalék pedig nem bízik a töltőhálózatban. Ez úgy, hogy a mai elektromos autók láthatóan messzebbre mennek és érezhetően gyorsabban töltődnek.
Külön fejezet a kínai márkák. Erősségeik a németek számára egyértelműek — 62 százalék az árat emelt ki, 42 százalék a technológiát. Ám a megbízhatóság, a minőség és a biztonság köré még mindig kérdések tombösulnek. A következtetés könyörtelen: Európában az alacsony árcímke már nem szabadbelépő a Kínából érkező márkáknak. A vásárló bizonyítékot vár arra, hogy a szerviz és az élettartam felzarkózik a bejáratott nevekhez.
