A Ford Mustang GTD újra emlékeztet: ilyen autóknál nem csak a teljesítmény, az aerodinamika és a versenypálya-ambició számít. A szuperkupé egyik példánya most kapta meg a Brittany Blue fényezést — egy árnyalatot a Ford saját történelméből, ami először már 1967-ben feltűnt a Mustangon. És a GTD esetében ez nem véletlenszerű választás a standard katalógusból.
A Ford megengedi az ügyfeleinek, hogy saját színt konfiguráljanak. És ha ügy akarja, akkor még le is zárhatja azt mások elől. A drága gyűjtői autók világában éppen ez a részlet teszi az autót valódi one-of-one darabbá: nem egyszerűen ritka Mustang, hanem személyes történettel rendelkező Mustang.
A Brittany Blue már korábban visszatért a szabványos Mustangokra. A 2022-es modellévben felpótdij nélkül kínálták az EcoBoost Premiumhoz a Coastal Limited Edition csomaggal. 2025-ben az árnyalat visszatért a Mustang 60th Anniversary Package keretében — de szigorúan korlátozott darabszámban. A GTD-n ez a lágy kék másképp működik: lecsillapítja a karosszéria túlzott agresszivítását, de nem rejti el a széles sárvédőket, a levégőbekerülőket vagy a versenypályára szabott üléspozíciót.
A kibővített színprogram már megmutatta, mennyire különböző lehet két Mustang GTD. Korábban feltűntek darabok Cinnabar Orange-ban — egy mély, fenes narancsban, melyet az Aston Martin DB11-től vettek át. És Viola Parisfae-ban, abban a lila árnyalatban, ami a Lamborghini Aventadoron és a Huracán-on látható. Még a Multimatic vezetője is, vagyis a cégé, amely a GTD-t összeállítja, egyetlen darab arany színt választott saját autójára — utalásként a projekt belső kódnevére, a Project Goldra. Annak az autónak még saját szimbolikája is volt: az S084-es alváz 1984-re utal, arra az évre, amikor a Multimatic megalakult.
Ezen a háttéren a Brittany Blue csendesebbnek tűnik. De éppen ebben a visszafogottságban van a lényeg. Összeköti a modern kor legszelsőségesebb Mustangját a modell első korszakával, amikor a szín már önmagában is az autó karakterének a része volt. A Mustang GTD a stopperórára készült. De az ilyen példányok emlékeztetnek valamire: a gyűjtői értéket nem mindig egy körídő-rekord adja — hanem a jól megválasztott fényezés árnyalata.
