A Ferrari ismét saját útján jár. Maranello már régóta nem csak lóerõben keresi a sebességet — az Egyesült Államokban benyújtott új szabadalom egy olyan hátsó szárnyat ír le, amelynek rugalmas elemeit aktuátorok hajlítják, így menet közben szabályozható a leszívó erõ.
És ez nem egy újabb átlagos aktív szárny. Egyetlen mozgó felület helyett a Ferrari több aerodinamikai elembõl álló szerkezetet javasol, amelyeket két oldalt rugalmas lemezekre szereltek. Minden lemez függetlenül deformálódik. Vagyis a szárny nem csak fékezéskor vagy gyorsításkor dolgozik, hanem a kanyar közepén is — amire szinte senki más nem képes.
A kanyarba bemenetkor a szárny egyik oldala erõsebben hajlik meg, mint a másik, így plusz leszívást ad arra a hátsó kerékre, amelyiknek szüksége van rá, és segít az autónak megkapaszkodni az aszfalton. Fékezéskor az elemek felemelkednek, és ellenállást keltenek. A kanyarból kijövetkor visszatérnek a semleges formához — az autó pedig elszáguld az egyenesen, anélkül, hogy egyetlen tized másodpercet is veszítene parazita ellenálláson.
A Ferrari számára ez közel sem az elsõ kísérlet a klasszikus aerodinamika átírására. A márka már szabadalmaztatott alakváltozó karosszériaelemeket, az útprofilt elõre olvasó aktív rendszereket, sõt olyan futomű-elemeket is, amelyek egyszerre aerodinamikai alkatrészként is működnek. A logika egyszerű. A 2000–3000 lóerős hiperautók korában a nyers teljesítmény már nem ütõkártya — most az számít, milyen hatékonyan képes az autó ezt az erõt használni.
A fõ kérdés az anyag. A rugalmas elemeknek ezerszer kell formát váltaniuk, meg kell õrizniük a geometriájukat, nem szabad megrepeszteniük a fényezést, és olyan terhelést kell elviselniük olyan sebességeken, amelyeken a szokásos műanyagok már feladják. Lehetséges, hogy a Ferrarinak új polimert vagy kompozitot kell rendelnie. Maga a szabadalom errõl szemérmesen hallgat.
Sorozatgyártású modellt még senki sem ígér. A Ferrari évente több tucat ötletet szabadalmaztat, és csak néhány kerül a szerelõszalagra. De az irány szabad szemmel is látszik — Maranello jövõbeli szupersportautói nem nyers erõvel, hanem olyan aerodinamikával lesznek gyorsabbak, amely úgy gondolkodik és mozog, mintha a felfüggesztés része lenne.
Ha ez a rendszer valóban kikerül az útra, a hátsó szárny megszűnik egyszerű fémdarab lenni a csomagtartó felett. Teljes értékű vezérlõ eszközzé válik — szinte olyan fontossá, mint a kormány.
