Erre senki sem számított — mégis megtörtént: a Honda és a Nissan megállapodott, hogy megosztják jövőbeli autóik „agyát”. Akár már 2029-től. A két vállalat közösen fejleszti majd a szoftveresen meghatározott járművek (SDV) alapszoftverét és központi számítási egységét — vagyis olyan autókat, amelyek funkciói még hosszú évekkel a vásárlás után is frissíthetők és bővíthetők szoftveresen.
A tulajdonos számára ez a váltás többet jelent, mint amennyinek elsőre tűnik. A modern autó tucatnyi szétszórt elektronikus vezérlőegységet cipel magával. A központosított architektúra a számítási teljesítmény jelentős részét egyetlen erős ECU-ba tereli. Ez leegyszerűsíti a rendszerek közötti adatcserét, felgyorsítja az OTA-frissítéseket, és lehetővé teszi új funkciók hozzáadását anélkül, hogy hardvercsere miatt szervizbe kellene menni.
A közös elektronika ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a Honda és a Nissan technikai ikertestvérekké válik. Japán források korábban arról számoltak be, hogy a közös központi ECU csak alapszintként szolgál majd. Az önvezető alkalmazásokat, a multimédiás rendszert és más márkaspecifikus funkciókat továbbra is külön-külön fejleszti mindkét cég.
Mindkét gyártó már jelentős előmunkával rendelkezik. A Honda a Honda 0 család számára fejleszti az ASIMO OS-t, amely az ADAS-t, a jármű dinamikáját, a digitális felületet és a levegőn keresztüli frissítéseket hivatott irányítani. A Nissan a saját Scalable Open Software Platformjára épít, amelyet szintén folyamatos frissítésekre és a jövőbeli AI-funkciókat tápláló adatgyűjtésre terveztek.
A vásárlót valójában érdeklő kérdés csak később merül fel — és kényelmetlen: meddig fogják a gyártók egyáltalán támogatni a szoftverfrissítéseket, és néhány funkció végül előfizetés mögé kerül-e? Egyelőre sem a Honda, sem a Nissan nem hozta nyilvánosságra ezeket a feltételeket a közös platformra vonatkozóan. Ma tehát csak az architektúráról és a 2029-es időpontról lehet beszélni — konkrét modellekről vagy fizetős szolgáltatások listájáról még nem.
